A gésák táncművészete

A negyedek legbefolyásosabb művészi intézményei a tánciskolák. A tanoncok akik nem tudják elsajátítani a tánc alapjait, nem válhatnak gésává. A legtekintéyesebb gésanegyed, Gion negyed hivatalos tánciskolája az Inoue különösen nagy tiszteletnek örvend.

A múltban a diákok hatéves korban kezdték meg a tánc tanulását. Napjainkban a többször is változtatott oktatási rendszer nem engedélyezi, hogy ilyen fiatalon kezdődjék az oktatás. A japán gyermeknek először általános iskolát kell végeznie.Az oktatás a hagyományőrzők nagy bánatára tizenöt éves kor után veszi kezdetét.
Ugyanez vonatkozik a gésa művészetre is.
A Gion negyed művészeti örökségei közül a táncoktatás a leghíresebb.

A legtöbb tradícionális művészeti ághoz hasonlóan a táncművészetet is számos stílus, és iskola értelmezi. Az a stílus amelyet a Gion Kobuban működő Inoue iskolában tanítanak, a legnagyobb tiszteletnek örvendő irányzat egész japánban. Az intézmény vezetője Inoue Jacsijo V. (A kabuki színészekhez hasonlóan a művészeti stílusok vezetői is elődeik nevét veszik fel, a szám pedig a generációra utal. ) Amennyiben választani kell utódot, akkor személyéről egy ötfős tanács dönt amelynek tagjai a helyi hanamacsi prominens személyeségei közül kerülnek ki. Az egész Gion Kobu büszke az Inouéra, különösen azért, mert csakis itt működik, ebben a negyedben, sehol máshol az országban. A stílus Japán legfinomultabb színpadi műfajában, a magasztos, és hipnotikus hatású nóban gyökerezik, amire szintén rendkívül büszkék.

Napjainkban a kiotói „virág és fűzfa” világa még mindig szoros kapcsolatot ápol a kabukival. A színészeknek, illetve a maikóknak, és geikóknak számos formalitások. vonásuk van. Hasonlóan szigorú képzésben vesznek részt, életüket átszövik a tradíciók. Az Inoue iskolával ellentétben ez az irányzat nem nóból, hanem a kabukiból merített hitet. Gyökerei tehát közelebb állnak az átlagemberhez. A kabuki előadásokon a színész hűséges rajongói mind a mai napig kirándulásukkal, és éljenzésükkel kísérik kedvencük előadását.

A két világ kapcsolatát a Minamiza Színház hagyományos , decemberi ünnepségsorozat teszi hivatalossá, amelyen a maikok, és a geikok is résztvesznek. A rendezvényen, amely a Kaomisze (megmutatni az arcot) nevet viseli, a kabuki-színészek hivatalos keretek között bemutatkoznak a közönség előtt. A kiotói maikók, és geikók a karzatokon foglalnak helyet s díszes kimonóikkal próbálják egymást túlszárnyalni. Az előadás után a legnépszerűbb kabuki színészek ünnepi külsőségek közepette , aláírják a maikók hajszalagjait, noha korábban ez rendkívül vicces spontán esemény volt.
A büszke kiotói „virág, és fűzfa világa” csak ritkán részesít ekkora megtiszteltetésben valakit, aki nem ebből a közegből származik. Más hanamacsikban a maikókat két csoportra bontják, a dzsikaták feladata a zene és az ének, a tacsikaták elsősorban pedig táncosok.

A zene mellett a táncnak is nagy szerepe van a gésák művészetében. Bár mindenkinek meg kell tanulni a táncok alapvető elemeit, csak a legígéretesebb és legszebb gésák fejleszthetik művészi fokra tánctudásukat. A gioni gésák a Inue Tánciskolába járnak, amely a Nó színház hagyományait követi, míg a pontocsói körzet tánciskolái a kabuki hagyományt tanítják. A tánclépéseket is hasonló módon oktatják, mint a zenét, a tanár előtáncolja, megmutatja, és a tanulók leutánozzák. A maikok és a geikok nagy odaadással készülnek a pontos koreográfiára épülő színpompás táncelőadásokra. A táncokat 10 fős csoportok adják elő, a mozdulataikat tökéletesen össze kell hangolni. A legismertebb táncelőadás a Cseresznyetáncként ismert Gion-Kubu-i Mijako. Az Inue tánciskola táncait csak nők taníthatják. A Cseresznyetánc színpadra állítása bonyolult feladat, mivel a szenvedélyes zenét és táncot tömörítetten kell bemutatni, ezáltal gyorssá és dinamikussá válnak az előadások.

A táncok közül meg kell tanulni a Fudzsima- és Hanajagi-iskola táncait, majd Nisikava mester táncait.