Konfucionizmus

Kr. e. 100-tól egészen 1900-ig a konfucionizmus volt a kínai élet egyik legfontosabb aspektusa. Hatással volt olyan területekre, mint az oktatás, a kormányzás. Ez irányította az egyén viselkedését és társadalom iránti kötelességét is.

Konfuciusz egy szegény, kegyvesztett nemesi családban született a Keleti Csou-dinasztia idején. Erkölcsi rendszere az empátiára és a megértésre épül. Három alapelv köré fonódik. Ezek a li, azaz "tökéletes cselekedet", ji, avagy "becsületesség" és a ren, vagy "emberi együttérzés, empátia". A konfucionizmus szerint jó, békés élet csak egy fegyelmezett társadalomban lehetséges, ahol fontos a ceremónia, a kötelesség, az erkölcsösség és a köz szolgálata.

Konfuciusz hirdette a példamutatás hatalmát, és úgy hitte, hogy a jó kormány alapja az erős családi hűség, az ősök imádata, az idősek tisztelete és a család egysége. "Aranyszabályként" ismert egyik mondása szerint "azt kell cselekednünk, amit tanítunk, de azt is kell tanítanunk, amit cselekszünk".Tanítványai később egész Kínában elterjesztették a nézeteit, és sokan hallgattak bölcs mondásaira.