Ma kezdődik a kínai Holdújév

A kínai Újév vagy Holdújév (kínaiul: Chunjie, "Tavaszünnep") a világ népességének egynegyede számára az év legnagyobb ünnepe. Ha eljön az ideje, mind Kínában, mind a világ különböző pontjain található kínai kolóniákban napokra megáll az élet, mindenki az Újévvel törődik, még az üzleti forgalom is leáll. Nincs ez másképp Magyarországon se, ahol az itt élő kínaiak - ha nem sikerül hazatérniük Kínába - igyekeznek úgy megünnepelni a jeles napokat, mintha otthon lennének.

A Tavaszünnep időpontja - hasonlóan a mi húsvétunkhoz - évről évre változik, s még a kínaiak közül is kevesen vannak, akik pontosan tudják, hogy milyen elvek alapján. Az új év kezdetét bonyolult számításokkal határozzák meg, de az esetek többségére igaz, hogy a Tavaszünnep az európai naptár február 4-éjéhez legközelebb eső újhold napján van. Ez azt jelenti, hogy a Tavaszünnep mindig január 21. és február 21. közé esik. A gyakorlatban a kínaiak a hivatalos naptárakból tudják meg, hogy az adott évben mikor tartják legnagyobb ünnepüket.

A kínai tavaszünnep, azaz a holdújév, amely a kínai nemzet legnagyobb hagyományos ünnepe, a törvény szerint háromnapos ünnep, de a népszokás alapján három hétig tart. A holdújévhez sajátos dekorációs, díszítési népszokások kapcsolódnak. Falun az emberek mindmáig megtartják ezeket a szokásokat, egyebek között az úgynevezett páros újévi feliratok kiragasztását, a kapuisten képének kiakasztását, az újévi grafikák és a szerencsét jelző kínai kalligráfiák kitételét.

A feliratok, a kapuisten és a grafikák mind a gonosz elűzését szolgáló őszibarackfa táblából erednek. A monda szerint a Kelet-kínai tengeren emelkedett a festői szépségű Dushuo-hegy, más néven az Őszibarack-hegy, amelyen egy terebélyes őszibarackfa élt. Gyökerei 3000 li távolságra ágaztak szét (csak emlékeztetőül: egy li fél kilométernek felel meg). A fának egy óriási ága ív alakban egészen a földig hajlott, így egy óriási természetes kapu képződött a hegyen. A hegyen számos gonosz szellem, kísértet, szörny és démon lakott. Ezek a lények mind ezen a kapun közlekedtek. Ezért szörnykapunak nevezték. Az őszibarackfa tetején egy Arany kakas állt, amely minden kora reggel kukorékolt, a hajnalt jelezve. Ekkor a hegy szörnyeinek mind vissza kellett térniük a kapun keresztül. Két isten állt őrt a kapu két oldalán. Az egyik Shenshu isten, a másik Yulü isten volt. A két Kapuisten mindig árgus szemmel figyelte a szörnyek cselekedeteit. Amennyiben rájöttek, hogy valamelyik szörny valami rosszat csinált, szalmazsineggel összekötözték és a tigrisek elé vetették őket. Ezért minden szörny, gonosz nagyon félt a két Kapuistentől. Az emberek is követték példájukat, két őszibarackfa-táblára Shenshu és Yulü isten képét festették, vagy ráírták a nevüket és felragasztották házuk kapujának két oldalára. Így akarták elűzni a gonosz szellemeket és a szörnyeket.



A IX. század után olyan újévi képek is megjelentek, amelyek jókívánságokat, szerencsét, boldogságot kívántak. Például vannak olyan újévi képek, amelyek a bő aratást, a vágyakozást, a reményt ábrázolják és azt, ahogy tavasszal az emberek a bivallyal dolgoznak a mezőn. Kína hosszú történelme során négyfajta újévi fametszetrajz terjedt el az országban.
Az újévi feliratragasztás azt jelenti, hogy hagyományos kínai ecsettel a kalligráfia szabályait követve egy-egy mondatot írnak két piros színű papírszalagra. A két mondat, azok ritmusa harmóniában van egymással. Jelentésük jókívánságokat, a reményt, a szerencsét tükrözi.

Még egy újévi népszokás van, amelynek megfelelően az emberek a fu-t, azaz a szerencsét, boldogságot jelentő kínai szót írják rá egy kocka alakú piros papírra. Az emberek ezt előszeretettel ragasztják az ajtókra, a falra, a kapu homlokzatára. Nem ritka, hogy az emberek fordítva ragasztják fel ezt a szót. Ez a kínaiban a szerencse megérkezését jelenti. Ez a népszokás ma nemcsak falun, hanem városban is nagyon elterjed, hogy emeljék az ünnep hangulatát.

A tavaszünnep a tavasz s egyben az új év kezdete, s mint ilyen, két célt szolgál. Egyrészt alkalom arra, hogy a nagycsaládok tagjai összegyűljenek, megajándékozzák és jókívánságaikkal elhalmozzák egymást. Másrészt pedig ilyenkor kell elbúcsúztatni az óévet, megszabadulni annak ártalmaitól, illetve ilyenkor lehet a jó szerencsét biztosítani az új évre is.

Az ünnepre való készülődés már hetekkel a nagy nap előtt elkezdődik. A legfontosabb – a szokásos előkészületeken, ajándékvásárláson, sütés-főzésen kívül – az, hogy a házat megtisztítsák az elmúlt év ártalmas hatásaitól. A házat kisöprik, s ha van rá mód, kimeszelik, az ajtókat-ablakokat újramázolják. A takarítással azonban vigyázni kell: hogy a jó szerencsét ne kergessék ki az otthonokból, a szemetet mindig befelé, a szoba közepére kell söpörni, s onnan óvatosan kivinni, lehetőleg a hátsó ajtón. Ennek a szabálynak a megsértése az egész családra nézve súlyos következményekkel járhat. A háznak újév előestéjén tisztán kell ragyognia, s ekkor az összes söprűt és egyéb takarítóeszközt el kell rejteni. Ha ugyanis valaki újév napján is söpörne, azzal biztos, hogy kikergetné a szerencsét a házból.

Mivel az újév napja meghatározó az egész évre nézve, nagyon fontos, hogy ilyenkor minden jól alakuljon. Mindenki igyekszik vadonatúj ruhát viselni s megszabadulni régi rongyaitól, és még a betegek is kikelnek ágyukból, nehogy egész évben betegek maradjanak. Az emberek az ünnep előtt megpróbálják behajtani adósságaikat is, ha ugyanis újév napján valaki az adósuk, akkor, úgy vélik, egész évben tartozni fognak nekik.

Újév előestéje – amely egyszerre emlékeztet a mi szentesténkre és – az ünnepsorozat legfontosabb eleme. A családok összegyűlnek, s együtt ünneplik az óév végét. Hagyományos játékokat – kártyát, madzsongot – játszanak, beszélgetnek, illetve az utóbbi években leggyakrabban tévét néznek. Az ünnephez hozzátartozik a petárdadurrogatás – ez nem egyszerű zajkeltés, hanem a rossz szellemek elijesztésére is szolgál. Éjfélkor a ház minden ajtaját és ablakát kinyitják, hogy a búcsúzó év távozni tudjon. Az ételekből igyekeznek annyit készíteni, hogy bőven maradjon másnapra is; az ugyanis, hogy az óévből bőségesen maradt ennivaló az új évre, kedvező előjel.

Az újév napjára különleges szabályok vonatkoznak. Nem szabad negatív jelentésű szavakat kiejteni, halált, kísérteteket emlegetni – még a „ négy” szám kimondása is tilos, mert hasonlóan hangzik, mint a „halál” (si). Az elmúlt évet sem ajánlatos emlegetni, hiszen a nap célja az, hogy bőséget hozzon az új évben. A sírás sem megengedett: ha ugyanis valaki sír az év első napján, akkor egész évben sírni fog. Ezért aztán ezen a napon, bármilyen rosszak legyenek is, a gyerekeket sem szabad megverni.

Az újévi szokásokhoz tartozik a „piros tasak” (hong bao) ajándékozása is: egy piros ünnepi borítékba papírpénzt csomagolnak, s ezt adják a gyerekeknek, illetve a nőtlen fiatalembereknek. A borítékba rejtett pénzzel azonban vigyázni kell: az összegnek páros kell lennie, a páratlan számok ugyanis bajt hoznak mind az ajándékozónak, mind a megajándékozottnak. A piros tasak felbontása az ajándékozó előtt, ha szerencsétlenséget nem is hoz, de nagy udvariatlanságnak számít.

A piros díszek mellett az Újév elengedhetetlen kelléke a narancs. Ennek az az oka, hogy a kantoni nyelvjárásban a "narancs", az "arany" és az "édes" ugyanúgy hangzik (yam). Hasonló okból, mivel a "mandarin" és a "szerencse" kiejtése is megegyezik (kat), a mandarin is fontos szerepet játszik a kölcsönös megajándékozásban. Itt is ügyelni kell, hogy páros számban ajándékozzuk őket, egyébként nem hoznak szerencsét.

Mivel az egészséget és a hosszú életet jelképezi, földimogyoróval is gyakran találkozunk az újévi asztalokon. Fontos újévi kellék a nyolcszögletű tálca, amelyről nyolcféle rágcsálnivalóval kínálják a vendéget. Ezek mindegyike szerencsét hoz: a rizslisztből készült sütemény (gao) például ugyanúgy hangzik, mint a "magas", így azt jelképezi, hogy fogyasztója az új évben magasabbra fog jutni a társadalmi ranglétrán. Hasonló okokból a tengeri moszat a meggazdagodást, a lótuszmag a bőséges fiúgyermekáldást, a szárított tofu (szójababsajt) pedig a gazdagságot és a boldogságot szimbolizálja. Friss tofut felkínálni azonban tilos: a fehér a gyász színe!

Az újévi ünnepkör hagyományosan tizenöt napig tartott, manapság azonban némileg lerövidült, Kínában az emberek általában nem egészen egy hét szünetet kapnak. A jeles napokat az év 15. napján a lampionünnep zárja. Ezután Kínában visszatérnek a hétköznapok, s gyakorlatilag a következő újévig - az állami ünnepeket kivéve - nincsenek szabadnappal járó hagyományos ünnepnapok, csak kisebb jelentőségű ünnepi alkalmak.