Josza Buszon haikui

Bakos Ferenc fordításai

Rövid szundítás –
felébredve,
elmúlt a tavasz

. Szilva-nézőben:
az örömnegyedben
új selyemövek.



A szilva illata
körüludvarolja
a teliholdat.

Hirtelen hűvös –
szobánkban régholt nőm
fésűje, láb alatt.


Buda Ferenc fordításai
Búcsúzó tavasz
veszteglése: kései
cseresznyevirág.



Rámesteledett,
esőátjárta tetőn
cseresznye ága.

Hótörte ágak
roppanása behallik.
Mélyül az este.

Esti szél támad,
hullámfodrok verdesik
szürkegém lábát.



Fagyosra dermed
a gyertyaszál könnye mind.
Daru az éjben.

Kaméliát téptem,
kelyhéből a tegnapi
eső kicsordult.

Fönn: borongós hold,
lenn: békáktól fölzavart
nyüzsgő víztükör.

Villámlás után
bambuszról a gyöngyharmat
kopogva hullik.


Greguss Sándor fordításai
Tavaszi zápor.
Füröszd hát, tenger, kagylós
partod kincseit!

Tavasz, tengerár;
hullámok szakadatlan,
rajt' messzi alkony.

Sík vidék, tavasz
simogat vizeivel.
Hova sietnél?

Repcevirágok.
Hold, Nap, együtt az égen
Kelet és Nyugat.

Tűnt zivatartól
hulló szirmokat áldoz
a kamélia.



Szirmos körteág,
asszonykézben levél, s fenn:
leső holdvilág.

Múló örökség:
virágjukat vesztett fák közt
ódon templom áll.

Zápor, szélroham.
Fűszálpányvát markolász
seregnyi veréb.

Lágy, hűvös dallam.
Hajnal harangja szólít:
lebegj, pillanat!

Nyílj, bazsarózsa!
Szivárvány röppen bimbós
szirmaid felől!

Harmatezüstben
töviságait rejtő
csipke-gyöngybozót.

Tűnő holdvilág.
Sötétség lehelete:
hideg csend elér.

Virrad, hold se jár.
Alig néhány árny táncol
Holtak Ünnepén.



Távol: bujkáló
hegyek. Alkonyi síkság
ölén fű csillan.

Magányos virág,
hajnalka, színe sötétlő
tavakat idéz.