Művészetápoló szamurájok



Keinen naplóját lapozgatva nehéz elképzelni hogy a szamurájokat, különösen a daimjókat a jó ízlés, és az esztétika legfőbb letéteményeseinek tartották. Hogyan is tudhatná egy véres kardot markoló kéz finoman végigsimítani egy teáscsésze oldalát?



Csábító a gondolat, hogy mindezt egyfajta nemzeti jellemvonásnak tekintsük, a japánok veleszületett képességének, akik a leghétköznapibb használati tárgyakat is műalkotások szintjére emelték, legyen szó a fegyverekről, vagy más , gyilkos eszközökről.

A leghalálosabb fegyverről, a japán kardról azt tartották, hogy kivételes belső szépsége van.



A szamurájok nagyra értékelték a formának, és a funkciónak ezt a tökéletes ötvözetét. A formai tökély pedig megkövetelte az elegáns viselkedést, ami kiegészítette az elegáns környezetet. Kétségtelen az a tény, hogy a daimjók családjai, sőt a szamurájoké is, ugyanolyan jártasak voltak az irodalomban és az esztétikában, mint a hadi tudományokban.







A 16.század végének daimjói köztük a legkiválóbbak, Oda Nobunaga és Tojotomi Hidejosi, bőkezű művészetpártolók voltak.




Művészeket fogadtak fel, hogy kifestessék a paloták helyiségeit elválasztó falakat, fazekasokat bíztak meg, hogy edényeket készítsenek a teaszertartásokhoz. Ízlésük tükrözte vagyonukat. A vagyon lehetővé tette számukra, hogy békés fényűzésben élvezzék a harcok szüneteit.

Hidejosi a művészet szintjére emelte a teaszertartást. Ez nem más, mint egy esztétikai élményt nyújtó szertartás, amely a barátok körében fogyasztott tea egyszerű élvezetéből fejlődött ki.

Egyszerre rituális és művészi. Magában foglalja a teáscsésze, az elrendezett virágok, és a kiegészítőként szolgáló váza valamint a kert látványának esztétikai élvezetét.

Egy ritka teáscsészét nagyobb megbecsüléssel fogadtak a daimjók házában, mint egy mesteri kardot, ráadásul előbbit sokkal nehezebb volt befejezni.




Oda Nobunaga a nó-színházat is pártfogolta.




A teaszertartás, és a gondosan rendezett kertek szemlélése mellett hasonló módon segítette a nyugalom elérését, mint a zen buddhizmus meditációs technikái , amelyek népszerűek voltak a belső békét kereső szamurájok körében.